Miért fogadják tárt karokkal a magyar zsidó intézmények Orbánt és Netanjahut?
Október 7. óta a magyar zsidó szövetség visszavonult a jobboldali miniszterelnök kritizálásától, ami egyre hangosabb cionizmusellenes visszhangot váltott ki zsidó részről.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök Budapesten fogadja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt április 3-án.
To read this article in English, click here.
A magyar rendőrség kontingense nem azért vonult ki a Four Seasons Hotel luxusszálloda elé, ahol Benjamin Netanjahu megszállt Budapesten idén áprilisban, hogy letartóztatást foganatosítsanak. Annak ellenére, hogy érvényes letartóztatási parancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) az izraeli miniszterelnök ellen, a rendőrök inkább azzal foglalkoztak, hogy a turistákat távol tartsák a szálloda előtti gyepről. Orbán Viktor magyar miniszterelnök döntésének köszönhetően Magyarország napokkal Netanjahu érkezése előtt megkezdte teljes kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból, a rengeteg budapesti útlezárás nem azt a célt szolgálta, hogy megállítsa a letartóztatás elől menekülő izraeli vezetőt, hanem azt, hogy a fekete autókból álló konvoja akadálytalanul haladhasson a repülőtérről a zsidónegyed mellett a Duna-parti szállodába.
Nagy volt a felhajtás Netanjahu körül, aki 2017. óta először látogatott Magyarországra, méghozzá a fogadó ország kormánya és zsidó közössége közötti kapcsolatok szempontjából kényes pillanatban. A legutóbbi találkozót az Orbán-kormány plakátkampánya előzte meg, amelynek során Budapestet bevándorlásellenes üzenetekkel szórták tele, mellette Soros György magyar-amerikai filantróp mosolygó arcával. Sok plakátot szinte azonnal „koszos zsidó” és ehhez hasonló antiszemita graffitik borítottak el. Netanjahu látogatása alatt a Mazsihisz, a magyarországi zsidóság többségét tömörítő szervezet Orbán politikáját és antiszemitizmusra uszító retorikáját kritizálta, Netanjahut pedig azért, mert a két ország kapcsolatait a magyar zsidók érdekei elé helyezte. A kritika, amellyel együtt egy kérést is megfogalmaztak: „Netanjahu miniszterelnök úr, tisztelettel én arra kérem, segítse elő a diaszpóra nagyobb megbecsülését” – a rákövetkező napokban dominálta a világsajtó látogatásról szóló főcímeit.
Idén áprilisban viszont a szövetség egyik vezetőről sem fogalmazott meg nyilvános kritikát. Négy napon keresztül a Mazsihisz az Orbán-kormánnyal együtt lelkesen üdvözölte Netanjahut. A két miniszterelnök közös sajtótájékoztatója után a magyar zsidó közösségek vezetői kerekasztal-beszélgetést folytattak Netanjahuval, és mindkettőt elkísérték, amikor azok látogatást tettek a Duna-parti holokauszt-emlékműnél. A Mazsihisz weboldalán olvasható közlemény kiemelte a jó kapcsolatot Netanjahuval, és azt, hogy a szövetség kiemelkedő alakjai részt vettek a kerekasztal-beszélgetésen.
Büchler András, a Mazsihisz vezetőségének tagja szerint a szövetség új állásfoglalása tükrözi a közösség nagy részének politikai jobbra tolódását annak Izrael-politikája kapcsán. A változást a magyar zsidó identitás összetettségével és „azon identitás legerősebb pillérével”, a holokauszttal hozta összefüggésbe. Ugyanabban a városban, ahol a legtöbb magyarországi zsidó felmenői átélték a vészkorszakot, Büchler szerint a 2023. október 7-i Hamász-támadások újabb árnyalatot adtak a trauma emlékezetének. Most „bár a legtöbb zsidó hagyományosan baloldali és gyakran kritikus Orbánnal szemben, úgy látják, hogy ő az egyetlen, aki kiáll Izrael mellett”.
Bár a magyarországi zsidóság intézményei békülékenyen fordultak Netanjahu és Orbán felé, ez az álláspont nem általános. Netanjahu áprilisi látogatását kisebb tüntetések zavarták meg, egy csoport cionista zsidó tüntető izraeli zászlókat lengetett, azért gyűltek össze a zsidónegyedben, hogy elítéljék a látogatást tevő miniszterelnök gázai invázióval kapcsolatos szemléletét. Legutóbb idén augusztusban a magyar zsidó közösség közel 300 meghatározó alakja írt alá egy petíciót, amely szerint az izraeli kormány és a magyarországi zsidó szervezetek „nem képviselik a véleményünket”, és ellenállásukat fejezték ki a tűzszünettel kapcsolatos tüntetések magyarországi tilalma és Orbán nemzetközi büntetőbíróságból való kilépése ellen.
Netanjahu idei látogatása felhívta a figyelmet a zsidó intézmények és a zsidóság közötti liberális konszenzusban kialakult repedésekre, amelyek korábban mind a belföldi problémákat és a konzervatív kormánnyal szembeni ellenállást helyezték előtérbe az Izraellel kapcsolatos kérdésekkel szemben. Most a zsidó intézmények az október 7. utáni félelmekre úgy reagáltak, hogy közelebb igazodtak Orbánhoz, aki azt állítja, hogy csak ő tudja garantálni a zsidók biztonságát belföldön és Izraelt támogatni nemzetközi szinten – és aki ezt az érvet igyekezett megerősíteni azzal, hogy befektetett a város zsidónegyedébe irányuló turizmusba, amely projekt jövedelmezőnek bizonyult a Mazsihisz számára. Ugyanakkor a cionizmusellenesség erősödik a zsidóság bizonyos rétegei körében, akik egyre inkább elidegenednek a hagyományos zsidó szervezetek kormányzati narratívájától.
„Közösségünkben mindig is voltak Izrael-kritikus hangok, de elnémították őket, vagy öncenzúrába kezdtek” – mondta a Haaretznek Surányi Ráchel, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológusa, aki a magyar zsidó közösséget kutatja. Az általa aláírt kritikus petíció „azt mutatja, hogy a dolgok változnak”.
Izraeli és magyar zászlók díszítik a budapesti Széchenyi Lánchidat Netanjahu látogatása előtt.
2017-ben, amikor Heisler András, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) akkori elnöke és a magyarországi zsidó közösség de facto vezetője kamerák előtt szemrehányást tett Orbánnak, szervezete már feszült kapcsolatban állt a miniszterelnök jobboldali kormányával. Ez a szakadás 2014-ben kezdődött, amikor az Orbán-kormány pénzforrásokat osztott szét a helyi önkormányzatok és civil társadalmi szervezetek között a holokauszt 70. évfordulójára rendezett megemlékezések megszervezésére, ebből 1 millió dollárral egyenértékű összeget közvetlenül a Mazsihisz számára. De a zsidó közösség „anomáliákat” kezdett észrevenni – ahogy Heisler egy interjúban fogalmazott – a kormány emlékezetpolitikájában, amelynek legszembetűnőbb szimbóluma egy budapesti központi téren felállított, a német megszállás áldozatainak emlékműve volt, amely a zsidó és baloldali csoportok haragját váltotta ki azzal, hogy tagadta a nácik szövetségeseként működő magyar kormány szerepét a holokausztban. A Mazsihisz úgy döntött, hogy visszaadja az 1 millió dollár értékű összeget a kormánynak – ezt a döntést Orbán kormánya „arculcsapásnak” tekintett Heisler szerint –, és sok közösségi tag nem vett részt a kormány által finanszírozott eseményeket az egész emlékév során.
Bár ezután egyfajta béke köttetett, Heisler szerint a közösség hozzáállása a kormányhoz továbbra is gyanakvó maradt, amikor 2017-ben híre ment, hogy Netanjahu Magyarországra látogat. Az év során közel 2000 magyar zsidó megkérdezésével készült felmérésből kiderült, hogy csupán elhanyagolható 1 %-uk támogatta Orbán Viktor kormányzó Fidesz pártját, annak ellenére, hogy a párt országos szinten közel 49%-ot kapott a szavazatokból, és a következő évi parlamenti választásokon kétharmados többséget szerzett. Hasonlóképpen ez a reprezentatív zsidó minta következetesen progresszívebb véleményeket fogalmazott meg, mint a képzett magyarok összehasonlító mintája – például a zsidók csak 14 %-a támogatta a menekültek befogadásának korlátozását, míg az egyetemi végzettséggel rendelkező magyarok 66 %-a támogatta ezt.
Heisler szerint a magyar zsidók eleinte izgatottan várták az első izraeli államfő látogatását, mióta Magyarország 1989-ben helyreállította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, de az izraeli miniszterelnök hamarosan belekeveredett a közösség és szövetségese, Orbán közötti feszültségekbe. Először is Netanjahu eredeti útiterve nem tartalmazott találkozót a magyar zsidó közösséggel. Aztán miután megjelentek a Sorosról szóló óriásplakátok, az izraeli külügyminisztérium egy nyilatkozatban védelmébe vette azokat, és Sorost legitim célpontnak nevezte. Amikor végül nyilvános rendezvényt szerveztek Heisler, Netanjahu és Orbán számára, a Mazsihisz vezetője meglátta a lehetőséget, hogy felszólaljon: „A szándék az volt, hogy egy nagyon udvarias, nagyon kimért beszédet mondjak, de jelezzem ebben azokat a konfliktuszónákat, amik léteznek, és amikben kérem az ő segítségüket” – mondta.
Ma azonban a Mazsihisz vezetése, élén a korábban a magyar honvédségnél orvosként dolgozó és 2023-ban Heisler posztját megöröklő Grósz Andorral, más hozzáállást tanúsít Orbánnal szemben. A szövetség ma már nyíltan bírálja Heisler kritikáját. A Jewish Currents kérdéseire adott írásbeli válaszában Mester Tamás, a Mazsihisz alelnöke és a helyi BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) elnöke „diplomáciai hibának” nevezte a volt vezető Netanjahu és Orbán felé tett kijelentését. Mester szerint elképzelhetetlen, hogy egy magyar zsidó vezető nyilvánosan bírálja az izraeli kormányt a zsidó érdekekkel ellentétes politikája miatt, de „ilyen magatartást a Netanjahu-kormányzat nem folytat, nem folytatott”.
Orbánnal kapcsolatban Mester dicsérte a miniszterelnök Izrael iránti támogatását az ENSZ-ben és az Európai Unióban, valamint a hazai zsidó ügyekhez való hozzáállását: „A kormányzat következetesen kiáll a magyar zsidó közösség mellett. Nem kell szembesülnünk a nyugat-európai – nem egyszer halálos áldozatokat, súlyos sebesülteket követelő – új típusú, szélsőséges iszlamista vagy ultrabalos szellemiségű antiszemitizmussal.” Megismételte a kormány üzenetét, miszerint Magyarországon a zsidók biztonságban élhetnek, és elmondta, hogy bár egyes megfigyelők szerint „a belpolitikai kommunikáció bizonyos elemei – például a migrációellenes vagy »Soros György«-ellenes kampányok – olyan szimbólumokat és narratívákat használnak, amelyek egyesek szerint érzékenyen érinthetik a történelmi antiszemita toposzokat”, „a kormány ezeket a vádakat következetesen visszautasítja, hangsúlyozva, hogy politikáját nem etnikai vagy vallási, hanem nemzetbiztonsági és szuverenitási szempontok vezérlik”.
Heisler ezt a változást részben Grósz elnök hosszú ideig tartó, hierarchiában eltöltött szolgálatának tulajdonította, amely azt a meggyőződést keltette benne, hogy „a kormánnyal jó kapcsolatban kell lenni, és békés kapcsolatban kell lenni”. A Mazsihisz új álláspontja azonban összhangban lehet a magyar zsidók körében általánosan tapasztalható attitűdváltozással. A szociológus Surányi szerint a magyar zsidók Magyarországhoz és Izraelhez való viszonyát történelmileg az jellemzi, amit ő és kollégája, Gerő Márton „következetlen liberalizmusnak” neveznek. A Jewish Currentsnek adott interjújában így magyarázta: „Sok magyar zsidó azt állítja, hogy Magyarországot illetően baloldali liberálisok, de Izrael esetében a politikai oldalaknak más jelentésük van, nem bal- és jobboldalról van szó.” Valóban, miközben a belpolitikában progresszív álláspontot képviselnek, a 2017-es tanulmány azt is kimutatta, hogy a magyar zsidók többsége általában egyetért a Netanjahu-kormány által képviselt izraeli politikával. A Netanjahu két magyarországi látogatása közötti években a közösség belpolitikája valószínűleg elkezdett közelebb kerülni az izraeli konzervatív politika támogatásához.
A budapesti zsidónegyedben, a Dohány utcai zsinagóga előtt található teret, amelyet hivatalosan Herzl Tivadar térnek neveznek, nem hivatalosan „Október 7. térnek” nevezték át.
Ma, bár a 2017-es tanulmány óta nem készült újabb reprezentatív felmérés, Surányi szerint a zsidó közösségben legalább néhányan „azt mondják, hogy Orbánra szavaznának csak azért, mert támogatja Netanjahut és Izraelt”, ami 2017-ben még gyakorlatilag ismeretlen álláspont volt. Szerinte a változás okai összetettek, a magyar társadalomban jelen lévő idegengyűlöletből és iszlamofóbiából fakadnak, és egy olyan évtizedet követnek, amelynek során „Orbán folyamatosan nyomta ezt a morális pánikgombot” a migránsokkal szemben. „Azt hiszem, ez beleivódott a zsidók gondolkodásába” – mondta Surányi. A Magyarországon gyorsan növekvő, konzervatív és gyakran a Fideszhez közel álló Chabad mozgalom újkeletű felemelkedése is szerepet játszott ebben. Végeredményben, tekintettel az Orbán és Netanjahu között az első látogatás után kialakult személyes barátságra, egyes zsidók elkezdhették összekapcsolni a magyar vezető támogatását Izrael támogatásával. Október 7. csak szorosabbra fűzte ezeket a kötelékeket: Surányi – akinek saját kutatása részben a magyar zsidó médiában Izraelről folyó, nagyon kiegyensúlyozatlan diskurzusra összpontosít – a közösség általános hozzáállását így jellemezte: „Hogyan lehet Izraelt kritizálni, miután megtámadták?”
A látszólagos jobboldalra tolódás ellenére sok magyarországi zsidó nem ért egyet sem azzal, hogy a közösség támogatja Izraelt, sem azzal, hogy a Mazsihisz békejobbot nyújt a magyar kormánynak. Az augusztusi petícióban az aláírók – köztük Jámbor András parlamenti képviselő, Karsai László holokauszt-történész és Máté Gábor kanadai-magyar orvos – kifejezték szolidaritásukat mind „az október 7-i támadások zsidó áldozataival, mind a gázai ártatlan palesztin áldozatokkal”, és bírálatukban a magyar zsidó intézményeket és a kormányt is megemlítették, amiért elnyomják az Izraellel kapcsolatos nyílt vitát. „Alig van olyan platform vagy intézmény, amely merne részt venni ezekben a vitákban és árnyalt beszélgetésekben” – írták. „Sőt, az elmúlt hónapokban aktívan visszavonták a meghívásokat azoktól a zsidó képviselőktől, akik nem a radikális izraeli kormány álláspontját hangoztatják.”
Margit Anna, egy berlini aktivista, aki Budapest zsidónegyedének szívében nőtt fel, és az elmúlt hónapokban gyakran visszatért a városba, hogy anticionista zsidó rendezvényeket szervezzen, elmondta, hogy egyre növekvő anticionista hangulatot észlel a zsidó közösségen belül, különösen a fiatalok körében. De ezek közül az anticionisták közül kevesen érzik úgy, hogy a Mazsihiszhez hasonló zsidó intézmények őket képviselik – mondta Margit. Magyarországon, mondta, „úgy tűnik, hogy a cionizmus az egyetlen világ a zsidók számára, az egyetlen bolygó. Ha az emberek kilépnek a cionizmusból, az olyan, mintha eltűnnének a föld színéről”. A petíció közzétételét követő napokban a Szombat, Magyarország legnagyobb zsidó lapjának szerkesztője cikket tett közzé, amelyben elítélte az aláírókat önreflexió hiányáért, és azzal vádolta őket, hogy „nem törik meg a csendet, hanem csatlakoznak egy szüntelenül és egyre agresszívebben üvöltő kórushoz”.
Strukturális okai is vannak annak, hogy a zsidó intézmények nem szívesen szakítanak a kormánnyal. Novák Attila, a magyarországi és közép-kelet-európai holokausztot és cionista mozgalmakat kutató történész szerint míg más országok zsidó gyülekezetei, amelyek adományokból vagy tagdíjakból tartják fenn magukat, a magyarországi zsinagógák finanszírozásuk nagy részét a Mazsihiszen keresztül kapják, amely viszont állami támogatást kap a zsidó kórházak, iskolák és idősek otthonainak hálózatának fenntartására, valamint arra, hogy a kommunista rezsim által illegálisan elkobzott vallási ingatlanokért kormányzati kártérítést nyújtson. Emellett a zsidó látványosságokhoz kapcsolódó turizmusból is szerez bevételt. A Mazsihisz költségvetésének szinte teljes egészét ez a három forrás biztosítja, nagyjából egyenlő arányban, ami a kormányzattal való kapcsolatot rendkívül fontossá teszi. „Ha az állam nem ad pénzt, akkor nincs pénz” – mondta Novák. „Akkor nem tudnak fizetni rabbikat, nem tudják takarítani a zsinagógákat.” Míg a kormány szociális szolgáltatásokra szánt forrásai és a történelmi ingatlanokért járó kártérítés elvileg évről évre garantált – ez az egyik oka annak, hogy Heisler volt elnök úgy látja, a szövetség nem függött különösebben a kormánytól –, az új projektekhez és a sürgősen szükséges felújításokhoz szükséges további pénzek az állammal való jó kapcsolatoktól függenek.
A gyülekezetek szintjén a rabbik azt mondják, hogy a Mazsihisz nyomást gyakorol rájuk, hogy kerüljenek el minden olyan vitát, amely veszélyeztetheti ezt a finanszírozást. Egy rabbit 2020-ban rövid időre kizártak a szövetségből és elbocsátottak, mert Facebook-bejegyzéseiben kritizálta Izraelt. Egy másik rabbi, aki névtelenséget kért, hogy elkerülje a következményeket saját maga és zsinagógája számára, elmondta, hogy a Mazsihisz finanszírozása a gyülekezet költségvetésének több mint felét teszi ki, amely Budapest egyik leghaladóbb gyülekezete, és megosztott az Izrael és a cionizmus támogatása kérdésében. „Van függőség, és nem is kicsi függőség, a Mazsihisztől, és rajtuk keresztül a kormányzattól is” – mondta.
Még a Mazsihisz költségvetésének legfüggetlenebb harmada, a turizmusból származó bevételek is egyre szorosabban összefonódtak az állammal, mivel a magyar kormány a nemzetközi látogatókra koncentrált, hogy fellendítse a gyengélkedő gazdaságot. Budapest zsidónegyede, ahol három felújított zsinagóga található, kiemelt látványosság, amelyet a kormány turisztikai anyagokban is erőteljesen népszerűsít. A budapesti gettóegykori helyszíne évtizedekig hanyatlott, majd a 2000-es években vált híressé a lerobbant lakóházakba épített „romkocsmák” miatt. Az Airbnb és a fapados légitársaságok megjelenésével ma már évente több millióan látogatják a negyedet, és jelentősen hozzájárulnak a turisztikai bevételekhez, amelyek Magyarország GDP-jének több mint 13 %-át teszik ki. A helyi lakosok életminőségét érintő problémákra reagálva a helyi önkormányzat tervet dolgozott ki a buliturizmusról a kulturális turizmusra való átállásra, ezen belül pedig a zsidó témájú kulturális turizmusra, amely anyagi és szimbolikus szempontból is hasznos a kormány számára. Orbán ezt a láthatóan zsidó negyedet használja arra, hogy alátámassza azt az állítását, hogy „Magyarország a zsidó közösség számára a legbiztonságosabb ország”, köszönhetően a „radikális iszlám” befolyását megakadályozó bevándorlásellenes politikájának. Eközben a zsidónegyed több étterme és szállodája Orbán támogatói hálózatának, a NER csoportnak tagjai tulajdonában van.
A zsidó szervezetek is profitálnak ebből. Mester, a Mazsihisz alelnöke kifejezetten megemlítette a Jewish Currentsnek, hogy nagyra értékeli az Orbán-kormány intézkedéseit, „ennek keretében több program és kezdeményezés indult a zsidó kulturális örökség megőrzésére és a közösségi élet támogatására”, beleértve a zsinagógák és emlékművek felújítását is. A három híres imahely egyikét, a Rumbach utcai zsinagógát a Mazsihisz nemrégiben felújította a kormánytól kapott 3,2 milliárd forint (akkori értéken több mint 11 millió dollár) támogatásból. A Mazsihisz kezeli a Dohány utcai zsinagógát is, amely Európa legnagyobb zsinagógája, és amely a Mazsihisz turisztikai iroda igazgatója szerint évente több mint félmillió nemzetközi látogatót vonz, akik hajlandóak megfizetni a borsos belépőjegyárat. A beruházások azonban alig forgatnak vissza valamit a negyed szoros kötelékű magyar zsidó közösségébe, amelynek többsége a turisztikai fellendüléssel együtt távozott. Büchler, a Mazsihisz igazgatótanácsának tagja, egyben egy kis kézműves zsidó ajándékbolt társtulajdonosa is a környéken. Míg a tulajdonosok remélik, hogy újjáéleszthetik az egykor itt virágzó magyar zsidó élet és anyagi kultúra egy részét, elismerte, hogy a vásárlók 95 %-a turista, és a környék helyzetét „egyfajta holokauszt-Disneylandhez” hasonlította.
Magyarország zsidó közösségének, amely szomszédai között egyedülálló abban, hogy sok képzett városi zsidó túlélte a holokausztot Budapesten, hosszú történelmi tapasztalata van abban, hogy hogyan alkalmazkodjon és éljen túl az illiberális és elnyomó kormányok alatt. Ebben a fényben talán a jelenlegi politikai változás inkább visszatérés a normához, mint új fejlemény. Novák szerint Heisler mandátumát és néhány, az antiszemitizmussal kapcsolatos összetűzést leszámítva a posztszocialista 90-es évek káoszában, a Mazsihisz soha nem volt olyan szervezet, amely erőteljesen bírálta volna a kormányt. Egyesek számára túl nagy a kockázat, hogy Orbán rossz oldalára kerüljenek, mint kisebbségi közösség.
Egy másik rabbi, aki a Mazsihiszhez tartozó gyülekezetet vezet, és szintén kérte, hogy nevét ne hozzák nyilvánosságra, pragmatikus szempontból foglalta össze a zsidó intézmény előtt álló választási lehetőségeket. „Ha zsidó vagyok, és még száz évig itt akarok maradni Magyarországon, és nem akarok elmenni, és a magyar nép négy egymást követő ciklusban sem tudja leváltani a Fidesz-kormányt, akkor nekem kell ellenzéki szerepet játszani a magyar nép helyett?” – fogalmazott. „Miért játszanánk ezt a szerepet? A mi feladatunk a közösségeink fenntartása.” Ennek eredményeként a magyar zsidóknak, akik intézményes vallási keretek nélkül szerveződnek, maradt a feladat, hogy ellenzékbe álljanak Orbán kormányzásával és a cionizmussal szemben. Ez a helyzet arra késztette Margitot, a berlini aktivistát, hogy rájöjjön: hangjára szükség van a hazai zsidó közösségben: „Meg kell próbálnom tenni valamit Magyarországon. Mert szerintem sokan vannak, akik cionizmusellenes zsidók, de nem mernek semmit sem mondani, mert azt hiszik, hogy egyedül vannak.”
I’m Arielle Angel, editor-at-large of Jewish Currents. Before you go, there’s something I need to ask.
We’ve seen over and over how the mainstream media falters in telling stories on our beats—whether it’s antisemitism, Israel/Palestine in American politics, Jewish identity, or the American left. At Jewish Currents we’re committed to uncompromising analysis and longform reporting on these issues and more—stories you won’t find anywhere else. In a media landscape that obscures injustice and flattens discussion, we’re changing the conversation. But we need you.
If you believe in this work, please consider making a donation—or even better, a recurring one—to ensure that we are able to keep publishing stories like this one. We can’t do it without you.
Larkin Cleland is a journalist and urban geographer. He recently completed a Fulbright Scholarship in Hungary, focusing on the history and politics of the development of Budapest’s Jewish Quarter.
Nagy Balázs fordító és nyelvtanár. Angol–magyar fordításokkal és nemzetközi témákkal foglalkozik.
